ÚJABB CSÓKAI SIKEREK

 a Vass Lajos Népzenei Verseny döntőjén

A VI. Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjét 2006. október 21-én és 22-én tartották Pesterzsébeten a Csili Művelődési Központban.

Borsi Ferenctől, a Vass Lajos Népzenei Szövetség alelnökétől megtudhattuk, hogy a Szövetség a Röpülj páva népzenei mozgalmat élteti tovább, s tevékenysége a népzene iránt érdeklődők képzésére és támogatására irányul főleg szakmai segítség és értékelés formájában. A Verseny döntőjét kétévente tartják, az ideire huszonkét selejtező, három középdöntő és a határon túli versenyek után került sor, s hogy itt összesen 92 hiteles, eredeti anyagot tartalmazó műsorszám került színpadra a hagyományápoló és hagyományőrző énekesek és zenészek előadásában. A szólisták és csoportok nívódíjban, különdíjban vagy nagydíjban részesülhettek a döntőn. A Szövetség a Kárpát-medence nem magyar népeinek zenéjével is foglalkozik. Az idei döntőn szlovák népdalokat hallhattunk, régebben sokác, roma és német népzene is színesítette a műsort.

Az idei döntő ünnepélyes megnyitóján dr. Olsvai Imre népzenekutató, a Vass Lajos Népzenei Szövetség tiszteletbeli elnöke mondott beszédet, melyben meleg szavakkal köszöntötte e nemes versengés résztvevőit és közönségét.

A kétnapos verseny igen változatos műsort kínált: a szerelmi dalok, párosítók, katonadalok, pásztordalok, betyárdalok, gyermekdalok mellett szokásdalok, munkásdalok és balladák is fölhangzottak. A vallásos énekek előadói közül mindenképp meg kell említeni a búcsús Mária-énekeket előadó, színpompás viseletben föllépő rimóci Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Egyesület asszonyait, valamint a bakonszegi Bakóczi Szűcs Imrét és a tizenegy éves sídi (Szlovákia) Rézműves Róbertot, akik karácsonyi énekekkel léptek színpadra. Az énekek mellett gyakran jutott szerep népi hangszereinknek is: a szépen zengő asztali citera uralta a mezőnyt, de hallhattunk tárogató- hegedű- és furulyamuzsikát, sőt a ma már ritkaságnak számító doromb és levélsíp is megszólalt olykor.

Olsvai Imre irányította a zsűri munkáját, melynek tagjai voltak még: dr. Gerzanics Magdolna, Juhász Erika, dr. Alföldi Boruss István és Borsi Ferenc.

A döntő szerbiai résztvevői igen jól szerepeltek az idén: különdíjban részesült Csizmadia Anna énekes Bácskertesről (Kupuszina) és a Gondűző zenekar Adáról. Nagydíjat kapott a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület Rákóczi férfikórusa és Csalogány nőikara, valamint a bácskertesi Krajcárka énekegyüttes. A nagydíj oklevélből és Vass Lajos Emlékéremből áll, ami Mózesi Emo Sándor ötvösművész alkotása.

Kiss Tóth Erika, a csókai Móra Ferenc ME elnöke örömmel nyugtázta, hogy a kórusok nagydíjaik mellé egy közösen kiérdemelt gyönyörű fazekasalkotást, egy vázát kaptak a zsűritől ráadásként. Szerinte, és az énekes Móra-tagok szerint is, a művészeti alkotással együtt járó elismerés egy kicsit azoknak is szól, akik nem énekelnek ugyan, de munkájukkal segítik a csoportok tevékenységét.

Tóth Rozália, a Csalogány nőikar vezetője szerint a Verseny színvonala évről évre magasabb, nem könnyű az élvonalban maradni. A csoport már másodszor részesült nagydíjban. Sikereiket – ezt a legutóbbit is – kitartó, szívós munkával érhették csak el. Nagyon fontos a műsor összeállítása, a megfelelő népdalok kiválasztása is: az idei Versenyre a „szögedi nemzet” dalaiból vittek egy csokorra valót, amit Bodor Anikó népzenekutató a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (Zenta) munkatársa segítségével állítottak színre.

Sziveri Szabolcs, a Rákóczi férfikórus vezetője annyira megörült annak, hogy az együttes már harmadízben nagydíjas, hogy a díjátadás után elugrott csapatával a Budapesttől 200 kilométernyire lévő Sárrétudvariba is egy rövidebb örömkoncerttel kedveskedni a vendéglátóknak. A férfikórus a Vass Lajos Versenyen katonadalokkal szerepelt, ezek mellett a sárrétudvari közönség szívesen meghallgatta a bujdosónótákat és bordalokat, sőt a nőikarral együtt előadott műsorszámokat is.

Kónya Sándor