.
„Tűzkőhalom 1907—2007”
Móra - centenárium
"A csókai
Kremenyák a
régészeti szakirodalomban is ismert lelőhely, de a helybeliek nagyon
keveset vagy semmit sem tudnak róla. Talán még a történelmet tanító
pedagógus sem tudná pontosan betájolni, hol is volt az a nagy ,,kopasz''
halom, amely egykor csak úgy ontotta a néhány ezer évvel azelőtt élt
emberek tárgyi hagyatékát.

A Kremenyákban többen is ástak, ásattak eredményesen. Közöttük volt
Móra Ferenc is, aki 1907 és 1914 között szinte minden rögöt
megforgattatott. Napfényre került mintegy ezer kőeszköz, 1200
csontszerszám, kétezer cserépdarab és 50 ép edény is, amelyek között
óriási méretűek is vannak. Néhány putrilakás omladéka alatt több mint
ezer gyöngyszemre bukkant a kutató. A kőkorszaki ember kezdetleges
házából tizenhét ősünknek a sírját ásták ki. Az egyik rögdarabon pedig
egy tenyér helye látszott, a tapasztó ősemberé. Abból a korból talán az
egyetlen daktiloszkopikus emlék az egész világon. A csókai ősember a
kőköszörülés mellett a szövéshez, fonáshoz és a házépítéshez is értett.
A sok ezer tárgy közül, amelyet Móráék feltártak a Kremenyákban, öt már
vörösrézből készült. De nemcsak neolit, hanem népvándorlás kori
leleteket is talált ott Móra (meg mások is). Szerinte a csókai
Kremenyák őrizte
meg az első nagy lovassírt a síkságunkon. Sok csontot, fegyvert s a
vezérrangban levő férfi lovának elkorhadt szerszámán nyolcvanhárom
aranyboglárt tártak fel. Az említettek mellett számos más lelet került
felszínre, igazolva Mórát, hogy Csóka az évezredek temetőjén épült.
A Kremenyákot időközben széthordták, de helye a kataszteri adatok
alapján megjelölhető. A négy sarka négy fehér mezsgyekővel, a közepe
tája pedig háromméteres betonoszloppal, olyan erőssel, hogy azt a
vandálok ne tudják kimozdítani. Az oszlop egyik oldalára a következő
szöveget kellene rávésni:
Kremenyák
régészeti lelőhely. A másikra ugyanezt szerbül, a maradék oldalakon
viszont egy-egy leletnek a rajzolata kaphatna helyet. Az emlékoszlop
felavatásának az időpontja július 26-a, Csóka község napja is lehetne,
amikor a Móra és Csóka kiadványból fel lehetne olvasni a Kremenyákra és
az ásatásokra vonatkozó szöveget. Később nyilvános történelemórát is
lehetne ott tartani. Erre az alkalomra a Szegedi Múzeumban levő csókai
leletekről készült felvételek egy részét a Művelődési Ház előcsarnokában
ki lehetne állítani.
Egy kis támogatással és jóakarattal mindez elérhető. Megérné!
Cs. Simon István, 2004.11.24."...
***
...
2007. szeptember 22-én Móra Ferenc Csókán végzett
ásatásainak századik évfordulója alkalmából centenáriumi rendezvényt
tartott egyesületünk. A csókai Szentháromság Plébánia hittantermében
képkiállítással egybekötött gyülekezőt követően, egyesületünk névadójáról
emlékeztünk meg, majd meghívott vendégeinkkel együtt a Kremenyákra
látogattunk, ahol emlékoszlop-avatásra került sor.
A
65 éves
korában elhunyt költő, író, szociográfus, újságíró és egyesületünk első
elnökének emlékére "Udvaros az enyészetben" című, hamarosan megjelenő
könyvének bemutatója zárta ezt a nemes eseményt.
Mindenkinek szívből köszönjük a támogatást és az odaadó segítséget!
Pillanatképek a
rendezvényről:

támogatásával
|
----------------------------------------------------------------------
A RENDEZVÉNYRŐL
MEGJELENT íRÁSOK:
Magyar Szó - 2007.
szeptember 24.
Emlékoszlop a
Tűzkőhalmon
Móra-centenáriumi ünnepség
Csókán
Szombaton délután Csókán a
Szentháromság-templom hittantermében Kürti Béla, a szegedi Móra
Ferenc múzeum munkatársa megnyitotta azt a fotódokumentum-kiállítást,
amely révén a csókai polgárok ízelítőt kaphattak abból a rendkívül
gazdag, a kőkorszaktól az időszámításunk ötödik századáig terjedő
időszakból származó leletanyagból, amelyet Móra Ferenc 1907 és 1913
között ásott ki a Kremenyákon, a Csóka és Zenta között elterülő
Tűzkőhalmon.
Móra csókai ásatásainak
századik évfordulója alkalmából a helybeli Móra Ferenc Művelődési
Egyesület szervezésében a kiállítás-megnyitót követően az egyesület
tagjai és a nagyszámú vendég megkoszorúzta Móra Ferenc mellszobrát,
amely a volt parókia helyén áll, amelyben Móra lakott az ásatások
idején. A vendégeket az elsőnek koszorúzó Kis Tót Erika, a
művelődési egyesület elnöke köszöntötte, majd Morovány Zsolt, a
Magyar Köztársaság szabadkai Főkonzulátusának konzulja koszorúzott, majd
méltatta a bánáti magyar közösség összetartását. Móra mellszobrát a
nevét viselő szegedi múzeum nevében Kürti Béla koszorúzta meg.
A koszorúzási ünnepséget
követően a Móra-centenárium részvevői felkeresték a Csóka közelében
fekvő Kremenyákot. Az időközben széthordott halom helyét Vrábel János
népművész erre az alkalomra faragott tölgyfaoszlopával jelölik meg. Az
emlékoszlop-avató után Tóth Lívia újságíró vezetésével a
hittanteremben könyvbemutató volt, a közönség kézbe vehette Simon István
Udvaros az enyészetben címet viselő prózai írásokat tartalmazó
posztumusz kötetét.
ger

Felszentelték a Kremenyákot jelölő emlékoszlopot
----------------------------------------------------------------------
Hét Nap
- 2007.
szeptember 26.

A Tűzkőhalom vallatói
Móra Ferenc száz évvel ezelőtt
megkezdett ásatásaira és Cs. Simon Istvánra emlékeztek Csókán -
Barát István fotója

Az irodalmi csoport alkalmi műsort mutatott be
A csókai Kremenyák, avagy Tűzkőhalom a régészeti szakirodalomban
is ismert lelőhely, de a helybeliek közül csak kevesen tudták
pontosan meghatározni, hol is volt az a ,,nagy, kopasz halom”, amely
egykor ontotta a néhány évezreddel ezelőtt élt emberek tárgyi
hagyatékát. Ezt az áldatlan állapotot szüntette meg a helybeli Móra
Ferenc Művelődési Egyesület a hétvégén, amikor Vrábel János
népművész gyönyörűen faragott emlékoszlopával megjelölte a helyet.
Cs. Simon István nemrégiben elhunyt költő, publicista, helytörténész
több évtizedes álma teljesült ezzel, hiszen ő volt az, aki -
írásaiban és szóban egyaránt - a leginkább szorgalmazta ezt az
eseményt.
,,Szép, derült ősz volt, úgy számítottam, hogy három hét alatt
készen leszünk a Kremenyákkal, de a három hétből hat esztendő lett”
- írta Móra, aki 1907 őszén látogatott el először Csókára.
Ugyanilyen szép, derült őszi nap volt szombaton is, száz évvel
később, amikor a csókaiak és vendégeik a helybeli Szentháromság
katolikus templom hittantermében gyülekeztek. A megjelenteket msgr.
Bogdán József törökkanizsai plébános, a Szeged-Csanád egyházmegye
tiszteletbeli kanonokja köszöntötte. ,,Mert nem kell itt a múlt,/
mert vérszegény a jelen/ és kétséges a jövendő” - idézte Cs. Simon
István versét, amelyben a költő azt fejtegeti, mit látna Móra
Ferenc, ha valami csoda folytán ismét Csókán járhatna. Józsi atya
köszöntőjében a ,,kétséges” szót emelte ki, ami szerinte arra utal,
hogy a településen élőktől is függ, milyen lesz az a sokat
emlegetett jövendő. A rendezvényre fotódokumentum-kiállítás nyílt,
amely a csókai ásatások eredményének egy részét mutatta be. A
szegedi Móra Ferenc Múzeumban található leletekről dr. Kürti Béla
régész, az intézmény képviselője tartott érdekes előadást. Az
emlékezők ezután megkoszorúzták Móra Ferenc mellszobrát, amely az
író egykori szállásán, a lebontott, régi csókai parókia helyén áll.
Morován Zsolt, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulátusának
konzulja alkalmi beszédében kötődött a már elhangzottakhoz, amikor
azt hangsúlyozta, hogy mindig a jelenben kell élni, a jövőbe
tekinteni, de a múltból, a gyökereinkből ,,táplálkozni”.
A valamikori Kremenyák - a szó egyébként kovakövet jelent -,
avagy Tűzkőhalom helyszínén, ami Csóka és Zenta között, a Tiszától
mintegy négy kilométerre található, Csipak Csaba diakónus szentelte
fel az emlékoszlopot, majd a művelődési egyesület irodalmi
csoportjának tagjai: Búzás Erika, Joó Mónika, Gál Juli, Kocsmár
Réka, Szabó Regina, Korponai László és Kónya Sándor, valamint a
Csalogány asszony- és a Rákóczi férfikórus adták elő alkalmi
műsorukat. Kiss Tóth Erika, a csókai Móra Ferenc Művelődési
Egyesület elnöke centenáriumi bélyegzővel ellátott oklevéllel
köszönte meg a tartományi művelődési és oktatási titkárságnak, a
szegedi Móra Ferenc Múzeumnak, a szabadkai Műemlékvédelmi Intézetnek
és az egyesület keretében tevékenykedő gyűjtők csoportjának a
közreműködést és támogatást.
Cs. Simon István, a Móra Ferenc Művelődési Egyesület alapítója
és első elnöke az idén áprilisban 65 éves korában hunyt el.
Összeválogatta ugyan az írásokat, de már nem vehette a kezébe
Udvaros az enyészetben című prózakötetét, amely nemrégiben jelent
meg az Illyés Közalapítvány támogatásával, a Vajdasági Magyar
Művelődési Intézet kiadásában. A csókai könyvbemutatón részt vett
Szloboda János, aki olvasószerkesztőként és az Előszó írójaként
jegyzi ezt a kiváló összeállítást. Ismertetőjét a következő
gondolatokkal zárta:
- Szomorú kötet ez, akárcsak a többi, hiszen a délvidéki, de
különösen a bánsági magyarság pusztulásáról, a Bánság
elnéptelenedéséről szól. Ám a végén, amikor a szerző megpróbálja
összehasonlítani az itteni és a Kárpát-medence más részein élő
magyarok sorsát, felmutat egy alternatívát, amelyből kiderül: van
más lehetőség, van más megoldás is. Ha kitartunk a szülőföldön, ha
összetartunk, ha támogatjuk, segítjük egymást, akkor még nem annyira
biztos a pusztulás, a kiveszés.
A barátra és írótársra Fehér Kálmán és msgr. Bogdán József
emlékezett, Cs. Simon István szövegeiből Búzás Erika, Búzás Lívia és
Kónya Lívia olvasott fel, Kónya Sándor a Nyílnak, nyílnak a mezei
virágok című népdalt és megzenésített verseket adott elő.
,,A Kremenyákot időközben széthordták, de helye a kataszteri
adatok alapján megjelölhető. A négy sarka négy fehér mezsgyekővel, a
közepe tája pedig háromméteres betonoszloppal, olyan erőssel, hogy
azt a vandálok ne tudják kimozdítani.” Így képzelte el és hagyta az
utókorra egyik írásában Cs. Simon István. Reméljük, a karcsú,
magasba szökkenő kopjafával is elégedett. A vandálokra pedig,
legalább ezekben az ünnepélyes percekben, ne gondoljunk!
TÓTH Lívia
|
|